Debrecen hazánk harmadik legnagyobb területű és második legnépesebb települése. A város Hajdú-Bihar megye székhelye, amely egyben a Tiszántúl legnagyobbja is egyben. De nem volt ez mindig így, hiszen ahogy a legtöbb magyar terület, ez is hatalmas változásokon ment át az elmúlt időszakban. De vajon mi Debrecen története igazából? Cikkünkből részletesen kiderül! 

Debrecen története a honfoglalás időszakában 

A honfoglalás előtt a mai Debrecen területén több különböző népcsoport is élt. Az ókortól kezdve gótok, vandálok, gepidák, de még avarok is laktak itt. A honfoglalás után azonban állandó magyarok kezdték el lakni a települést, így ez lett hazánk egy legtősgyökeresebb városa. Ezt követően folyamatosan egyre jelentősebb lett, egészen 1218-ig, amikor végre városi jogokat kapott. 

A középkori Debrecen 

A legrégebbi írásos emlék 1235-ből származik, amikor egy ítéletgyűjteménynek emlékeztek meg róla. 1450 és 1507 között a Hunyadiak birtoka volt, majd egyre több kiváltságot nyert el. Sem a törökök jelenléte, sem pedig az ország három részre szakadása nem jelentett hatalmas csapást a település számára. A 17. Században ráadásul Debrecen gazdasága még jobban megnövekedett, ami elsősorban a marhakereskedelemnek volt köszönhető. Az itteniek főként német piacokra szállították a portékáikat, mint a lovakat, a bort, illetve a búzát.  

A török időkben 

A város sokszor került igencsak nehéz helyzetbe, ami főleg a földrajzi elhelyezkedése miatt volt így. Nem volt sem vára, sem pedig várfala, így sokszor csak a városatyák diplomáciai lavírozása mentette meg a települést. Debrecennek egyszer a törököknek, egyszer az osztrákoknak, egyszer pedig Rákóczit támogatva sikerült fenntartania magát. Nem véletlen, hogy a polgárok itt folyamatosan nyitottak voltak az új dolgokra. A 16. század középre már a teljes lakosság protestáns lett, így ez lett a “kálvinista Róma”.  

A város hanyatlása 

Az erők egyensúlya folyamatosan bomlott, így a 17. század végére már szinte semmissé vált az addig kialakított biztonság. Erdély sem védhette már tovább a Habsburgok ellen, így a végnapok vészesen közeledtek. Végül I. Lipót szabad királyi városi rangot adott a településnek, így az 1700-as évek elejére visszatért a városba a katolikus egyház is.  

A 19. és a 20. század 

Debrecen mindig is gyorsan fejlődött, nem volt ez másként a következő évszázadban sem. Először 1849-ben lett az ország fővárosa, ennek köszönhetően pedig végre vasútvonal kötötte össze Budapesttel. Folyamatosan épültek az iskolák, a kórházak, a gyárak, illetve a bankok és a malmok egyaránt. Az első világháborút követően azonban határközeli várossá vált, így megszűnt a versenyhelyzet Nagyváraddal. Turistalátványossággá vált a Hortobágyi Nemzeti park, de ott volt még az uszoda is, ami kikapcsolódási lehetőséget nyújtott az ittenieknek.  

A második világháború alatt a lakosságnak hatalmas veszteségekkel kellett szembenézniük. A bombatámadások miatt nagyjából az épületek fele omlott össze, illetve továbbiak sérültek meg. Az újjáépítés szinte azonnal megkezdődött, egy időre ismét Debrecen lett az ország fővárosa. Később azonban már “csak” a Tiszántúl legnagyobb megyeszékhelye maradt, de továbbra is jelentős kulturális és kereskedelmi központnak számít.